Merengve nézek az ablakon át a szürke világba.
Az ég szürke mint a házak ablakának párkánya.
A nap nem süt a boldogságom is elillant.
Mindenki és minden eltűnt.
És most itt maradtam egyedül merő magányban,
még a lélegzés is fáj,
fáj minden és hirtelen sajgó szívem megáll.
